1. rész

Felébredek. A hajnali napfény megcsillan az ablakon.

Vera még alszik

Feltalálom magam. Kimegyek a konyhába reggelit készíteni

Reggel 7 óra körül járhat

Azon gondolkodom: mit együnk reggelire

Asszem rántotta jó lesz

Kikotrom a tojást a szekrényből

Elkezdem csinálni az omlettet

Közben egy kis jaktejet is felteszek melegedni

Megterítem az asztalt

Kikészítem a tányérokat és a poharakat

A tojás lassan készen van

És a jaktej is jól áll

Egy kis gyümölcsöt rakok a terítésre

Málnát a tányér szélére, banánkarikákat a tányér közepére és egy marék ribizlit

A tányérra rakom az omlettet

A jaktejet kiöntöm pohárba

Kihúzom a függönyöket hogy, átmelegedjen a lakás

Átöltözöm rendes utcai ruhába

Befonom oldalra a hajamat

Megmosom az arcomat

Megnézem magam a tükörben

-Rendben így jó lesz. Suttogom magamban

Kinézek az ablakon.

Látom a dolgozó vikingeket.

Kimegyek sétálok egyet az utcán

Kimegyek az ajtón és meglátok egy sárkánylovast

Egy siklón repülő viking volt.

Irigyelem a sárkánylovasokat. Mivel nekem és Verának nincs saját sárkányunk így a sárkánylovasok látványa irigységgel tölt el bennünket.

Elmegyek a sárkánymenhelyre a gazdátlan sárkányokhoz.

Mindig viszek nekik valami kis apróságot. Most például tőkehalat.

Azt szinte kivétel nélkül imádja

Lassan odaérek a menhelyre

Egy bébi morajszarv fogad.

-Szia Werny, nézd mit hoztam neked!

Odaadom neki a halat.

Csendben kihúzza a kezemből, hogy a többiek nehogy meglássák milyen finomságot kapott.

Szeretem Werny-t. Ő volt az 1. sárkány aki fogadott mikor életemben először jártam itt. Kb 2 hónapja történt. Azóta is ő az 1. aki fogad engem.

Körbemegyek, hogy mindenkinek osszak a finom halból. Nem sok sárkány van itt. Szinte minden sárkánynak akad gazdája. Szinte csak kis sárkányok vannak. Mert a nagyokat mindig elkapkodják. De a kicsiket bezzeg itthagyják...

Na itt már lassan végzek.

-Na? Hogy vannak a kicsik? - lépek oda Niki mögé váratlanul. ugyanis én közben felkeltem, és észrevettem, hogy Niki nincs otthon. De egyből tudtam hol van.

-Jajj! Megijesztettél!

-Gyere.  Erre vannak.

Végigmegyünk a kicsikhez vezető folyosón.

- Bocsi - nevetek halkan és utána indulok

-Íme a kicsik. Mutatok a kis sárkányokra

- Ó kis édeseim.... milyen kis magányosak vagytok! - guggolok le hozzájuk

Úgy elvinném őket...

 -Na szerintem gyerünk haza kajálni.

-Oké, menjünk. Éhes vagyok már ! - nevetek

-Kezdek én is éhes lenni...

- Jut eszembe... te csináltál reggelit?

-Igen.

- Hú köszi... Én megint elaludtam…

-Vettem észre. Elkezdek nevetni.

-Na gyere te kis álomszuszék. Ja és jut eszembe, el kellene menni vadászni.

- Jah.... akkor megélezem a szekercét és mehetünk.

-Jössz velem?

-Én meg akkor előkészítem az íjjamat.

- Oké. De előbb most már reggelizzünk

-Okés

-Remélem ízleni fog.

- biztosan

-Remélem.

Közben hazaérünk és miután becsukom magunk mögött az ajtót, leülök az asztalhoz.

- Hmm isteni illata van!

-Köszi, igyekeztem

neki is látok, és szinte rekord idő alatt megeszem az ételem

-Wow. Ez gyors volt

- Jah, elég éhes voltam már XD

-Látom huhaa... xD

-Na gyere, induljunk vadászni

Felkapom az íjamat

- oké, csak egy pillanat, a legutóbbi vadászatkor úgy beledobtam egy fába a szekercét, hogy totál eltompult.... - mondom, és közben odamegyek a sarokba támasztott szekercéhez, aztán fogok egy követ és elkezdem kicsit megélezni

-Jajj... A késeket majdnem elfelejtettem!

Addig megélezem a késeimet

-Na ez így jó lesz. Te, hogy állsz?

- kész vagyok! - kelek fel a szekercével a kezemben

-Mehetünk!

-Gyerünk.

- mire menjünk? - kérdem miközben már elindulunk

Felveszem az íjamat és pár kosarat nyomok Vera kezébe majd elindulok az ajtó felé.

-Őz jó? Vagy nyúl? Kérdezem.

- Őzet ha lehet *-* tudod, hogy azt imádom!

-Tudom, akkor leszedünk pár Bambit.

- Oké

-Na meg persze pár nyulat is, mert azt én imádom!

- Okésoké

-Na gyerünk!

-Nézzük át miket viszünk.

-Szekerce, kés, íjj, kosár. Oké, kell még valami?

- a nyilakat is hozod?

-Tényleg! A nyilaim! Majdnem itt hagytam őket... Huhh... Köszi

- Nincs mit akkor? indulunk?

-Gyerünk.

Elindulok az ajtó felé.

-Gyere Vera!

-Jövök már! - kimegyek utánad

-Merre menjünk?

Igaz a szigetünket erdő keríti körbe mégis elég nehezen tudjuk eldönteni melyik irányba induljunk...

- Hát... - pillantok körbe. - menjünk nyugatnak!

-Okés.

Elindulok nyugatnak.

- Nézd egy csapás! - hajolok le és megvizsgálom az ösvényt. - akarunk lőni vadkant?

-Nekem 8, bár a csapdáink is itt vannak, amiket az előző vadászat alatt állítottuk, azokból szedjük ki a vadat.

- Okés. akkor ma nem lesz vaddisznó az asztalon.

-Lehet hogy a csapdákban lesz pár vadkan

- Azt hiszem mindjárt meglátjuk.

-Nézd! Ott a mezei csapdám!

Odarohanok izgatottan

- Nah, van valami? - kiáltok oda messzebbről.

-Wow! Nézd ezt a zsákmányt

- Nah muta!

A hátam mögé rejtem a zsákmányt.
-Tippelj!

- Hááát... - gondolkodok - nyúl?

-Attól nagyobb

- Őz?? *---* - felbuzdulva felkapom a kezem, aminek következtében majdnem állba verem magam a szekercével, de szinte észre sem veszem.

-Várj! Maradj csöndbe és lépj arrébb! Ott egy mókus!

Suttogom, majd célba veszem egy késsel

egy picit arrébb araszolok miután rájövök mi a szándékod és megmerevedek.

Célzok és lövök.

Telibe találom a mókust

-A madarat lőjek?

- Wow, ügyi! Aham, lőj ha látsz. na de tényleg, mi volt az ami nagyobb mint egy nyúl?

-Ott látok egy egész rajt! Az ég felé mutatok.

-Egy őz.

- Wáá, akkor eltaláltam ^^ - boldogan behúzok egyet a levegőnek

-Gyere, próbáld meg késsel, a szekercétől megijednek és elrepülnek. A kés viszont kicsi és váratlanul éri őket.

- Okés, adj egyet. - nyújtom a kezem

-Ugyan olyan mintha szekercét dobnál csak az kissebb.

-Tessék, ez könnyű és hangtalan

- Köszi - átveszem, aztán a szekercét letámasztom egy fa tövébe

-Hajrá.

Felnézek a madarakra és próbálok célozni.

Aztán eldobom a kést

Egy madár le is zuhan

-Ezaz! ^^

-Gratu!

- Köszike most te jössz!

Berakom a mókust a kosárba.

-Íjal jó?

- Persze, egész nyugodtan én közben elmegyek azért a madárért.

-Okés.

Felhúzom az íjat majd célba veszek egy madarat és lövök.

-Megvagy! Suttogom.

Eltaláltam a madarat.

-Mennyek érte, vagy mész te? Kérdezem Verától.

Addig kiszedem a nyilat a mókusból...

- Okés, hozom! - kiáltok már messzebbről és elmegyek azért a jószágért is.

-ha megvagy gyere, mert arra látok pár őznyomot. Szóltam Verának.

- Okés, már jövök is! - indulok meg felé. - vigyázat, érkezek! - nevetek és beleteszem a madarakat a kosárba.

- Jah, itt a nyilad! - nyújtom Nikinek.

-Köszi a nyilamat
Szóltam Verához, miután majdnem kiütötte a kezemből a kosarat

- Bocsi, kicsit túl lendületes voltam - röhögtem és én is megfogtam a kosarat, nehogy leejtsük.

-Hát.. nem kicsit... na mehetünk az őzért?

- Persze! - szólaltam meg boldogan és megindultam arra amerre Niki látta az őznyomot. - Nah jössz már?

-Ja jövök, csak elbambultam, olyan szép ez a hely

- Jaja én is imádok itt lenni. Néha jobb távol a zsúfolt falutól. Főleg, úgy, hogy időnként majdnem áttaposnak rajtam. - panaszkodtam.

- Szerintem az a kék Viharvágó a szomszédban engem kipécézett magának....

-Ja, valahogy Én is úgy vagyok vele
Közben elindulok.

-Ott van! Suttogom halkan amikor megláttam az őzbakot

hirtelen én is megtorpantam és odanéztem.

- Milyen szép! *-*

-Nincs szivem megölni...

-Nekem sem igen... - fanyarodtam el. - de akkor mi legyen?

-Nem tudom, de ilyet még nem éreztem állat iránt, mintha mutatni akarna valamit..

- Valóban... kövessük! - derült fel az arcom.

-Kövessük?

- Aham

-Na és ha elszalad...?

- Hát..... és ha nem szalad el? - érveltem

-Próbáljuk meg, de szerintem ez félős lesz

- Nekem nem úgy tűnik. Tök nyugodtan áll. - mutattam az állat felé.

-Szerintem még nem látott vadászt! Mondom.

- Igen, az meglehet. - mosolyogtam az állat felé. - nézd már milyen aranyos.

Felállok guggolásból és az állat felé megyek, mintha nem lennék ura a lábaimnak, mintha vonzana maga felé az állat.

Érdeklődve figyelem a jelenetet.

- Óvatosan.. - súgom oda

Mindha meg se hallanám, csak megyek tovább.

-Szia szépség. Simogatom meg az állat orrát

-De szép vagy!

Beszélek tovább az állathoz.

Rászuszog a kezemre.

Furcsállva figyelem őket tovább, és akaratlanul is elmosolyodok, majd én is óvatosan odalépek Niki mellé.

Árad az orrából a meleg

Gyengén megfogom Vera kezét, és megsimogatom vele az állatot

-Ugye milyen aranyos?

egyfajta boldog borzongás fut rajtam végig ahogy kezem a szőréhez ér.

- Nagyon - suttogom ámulattal

- Te.. most lehet hogy kiröhögsz de..

Nem akarjuk hazavinni?

-Miért olvasol a fejemben?? - Suttogom kuncogva

- Mert a tesód vagyok. nekem szabad - nevetek rá halkan.

-De mégis hogy vigyük haza?

-Nem láthatják meg...

Az állat megfordul és elibdul egy bokor felé

- Hát őőőő.... tegyünk rá egy ponyvát és csempésszük be mikor már mindenki alszik. esetleg...

- vagy neked mi az ötleted?

-Várj! Csitítalak el

-Figyeld!

Egyre csak az állatot bámulom

Odakapom a fejem az őzre. megindul, aztán megáll és ránk néz. - szerinted mutatni akar valamit?

-Nézzük meg! Tanácsolom.

- Okésoké. - mondom és utánaindulunk.

-Vera! Szólok rémülten. -Nézd!!!!

- Mi az? - kérdezem, de már látom is, mire gondolt. Az őz odalépett egy bokorhoz, ahonnan rögtön 2 kis sikló bújt elő!

-ÚRISTEEN!!!!!
Csak néztem mint borjú az új kapura

- Hol találtad ezeket az apróságokat? - kerekedett el a szemem.

Az állat csak büszkén nézett a kicsikre

- Mint egy büszke apuka nézd már. szerinted lehet hogy ő vigyáz rájuk?

-Hát szerinted ki??

-Muszáj  lesz hazavinni őket, itt hamarosan eső lesz, de még mekkora... Bajjóslóan kémlelem az eget..

- igaz... - szemlélem meg én is a tájat. - de.... nem lesz nehéz kicsit visszamenni 2 siklófiókával meg egy őzbakkal? - gondolkodom el.

-Hát.. Ha az eső szakad, akkor mindenki bemegy... Senki nem áll ki az esőre... Akkor hazavihetjük úgy, hogy a kicsiket berakjuk a még üres kosárba, az őzbakot pedig letakarjuk, és bemegyünk
Javasolom.

- Igaz, jó ötlet

-Akkor várj, megpróbálom elkapni a kicsiket, te pedig takard le az őzet.

- Okés.

Lassan a kicsik felé közeledem

Az egyik kis sárkány mélyen a szemembe néz

Lassan közeledem feléjük

Először egy lilásrózsaszín hátú, kék hasú, élénkzöld tüskéjű bébit próbálok megszelídíteni

Hozzádörgölőzik a kezemhez

Ránézek a másik sötétbarna hátú, kékeszöld színű tüskéjű és világosbarna hasú bébire

Hirtelen futásnak ered és Vera felé veszi az irányt

Elé állok, mire a kicsi megtorpan és mélyen a szemembe néz

legugolok hozzá és felé tartom a kezem, mire megszagolja és hozzámbújik.

- Awww...... *-* - ámuldozok.

-Gyertek kicsik, elviszünk titeket nehogy megázzatok

Letartom a kosarat a földre

- Menj. - tolom a kosár felé a kicsit.

A kis liláshátú bele is ugrik

Egy kis győzködés után a másikuk is belehuppan.

- Akkor meg is vagyunk? - állok fel.

Takarjuk le az őzet

-és akkor mehetünk.is

- Egy másodperc! - óvatsan ráteszem az őzre alepelt miközben megsimogatom, hogy tudja h nem kell félni tőle.

- Nyugi... - mondom kedvesen.

- Nah, mehetünk

Felveszem a kodarat és elindulok

Közben elered az eső

-Siessünk!

- Gyere! - vezetem magam mellett az őzbakot.

Várj!

Ordírom előre.

-Ott van valami! Annál a bokornál!

Átadom a kosarat és megnézem mi van ott.

- Légy óvatos! - suttogom, és lecsitítm az állatokat.

Felhúzott ijjal közeledek a bokorhoz

Egyre jobban szorítom az íjjam

Feszülten figyelünk és moccanni sem merünk.

Egy kővel megdobom a bokrot mire egy vadkan ugrik elő és én az ijedségtől egyből lövök és el is találom.

-Huhh.. Sóhajtok fel ijedtemben...

-Hazavigyük? Kérdezem Verát.

- Persze. legalább nem megyünk haza üres kézzel ami a kaját illeti. - mosolyodok el megkönnyebbülten.

-Okés, na de siessünk.

- Okés, ki hozza a vadkant?

-Hozom én
Ajánlom fel.

- Okés na menjünk! - az ég egyre sötétebb és egyre jobban esik.

-Na de már tényleg gyerünk!

Szinte futva igyekszünk vissza a falu felé.

*15 perc múlva*

-Várj, körülnézek. Szóltam Verának

-Hogy van e kint valaki! – súgom oda.

- Okés, mi addig itt maradunk.

Elindulok és szétnézek.

- Nyugi, semmi gond, most nem fogsz látni, de nem lesz baj. bízz bennem! - suttogom az őznek és ráhúzom a fejére is az anyagot.

-oké, tiszta, jöhettek Suttogom és integetek hogy jöjjetek

- Okés! - intek vissza.

- Egy pisszenést se! - szólok oda a kosárban lő kicsiknek is és lassan oda settenkedek Nikihez.

-Gyertek gyorsan be!

Kinyitom az ajtót és gyorsan bedobom a vadkant

Eléjükmegyek.és elveszem a bébiket

- Gyere gyorsan! - húzom magammal az őzet és bevágtázunk a ház ajtaján.

-Be! Gyorsan! - Bevágom az ajtót.

- Á bent vagyunk! - húzom le a takarót az őzről.

-Huh, ez meleg volt

- Az

- Szerinted nem látott meg senki?

-Szerintem nem. Sóhajtok fel.

- A kicsik hol vannak?

-Az asztalon

Odamegyek és puhán kiemelem őket és leteszem az őzhöz. boldogan üdvözlik egymást.

- Olyan husik! ^^

- tényleg, mi legyen a nevük?

-az enyém mondjuk.... hmmm....

-Spiley .

- Az jó név

- Az enyém meg mondjuk.... legyen Fagyi!

- Szerintem illik hozzá

-Ez cuki

-Nah és az őzé?

-Legyen Szeles

- Okés, nekem tetszik.

- És nektek hogy tetszenek a neveitek? - nézek azokra.

-De cukik ^^

Üdv nektek Cerella szigetén. 

Bemutatkozás

Niki

Sziasztok!
Niki vagyok.
15 éves lány :)
A tesóm, és egyben a legjobb barátnőm Vera.
Cerella szigetén élünk, közel Hibbanthoz.
Szeretek íjászkodni és a kedvenc időtöltésem a Sárkánymenhelyen lévő sárkányok gondozása.
És igazából ennyit magamról :)



Vera

Halihó! :)
A nevem Vera, Niki tesója vagyok. Szintén egy 15 éves lány, ugyanis mi ikrek vagyunk :)
Cerellán élünk, ketten egy kis házban. A legszívesebben az erdőket, mezőket, vagy a szirteket járom, és lerajzolom az állatokat, amiket látok. Minden állatot imádok, akárcsak a sárkányokat! A kedvencem a Világréme, bár még egyel sem találkoztam.
Ja, majdnem elfelejtettem: a kedvenc fegyverem a szekerce! :33



Ezt a blogot ketten írjuk, de egyenlőre az információk ennyik lettek volna! Majd minden kiderül ;)